Azt hallottam valakitől, hogy ha rossz kedvünk van, akkor valahogy meg kell próbálnunk kimozdítani magunkat ebből az állapotból.
Igazán egyszerű nem? Rossz kedved van? Semmi gond, tárd szét a karod, mosolyogj egyet és jó lesz. Ez az amiben a legkevésbé sem hiszek... és az illető sem így értette. De akkor mit tudunk tenni?
Egészen érdekes, hogy erről pont én írok, aki gyakorlatilag képtelen a fentiekre. Ha rossz kedvem lesz, úgy érzem, mintha lelkem minden darabja azt akarná, hogy igenis szenvedjen minden ember, és az őrületbe tud kergetni bárki, akin azt látom, hogy jó kedve van, ne adj Isten, még ezt rám is akarja "erőszakolni". S ettől még inkább magamba fordulok. Na akkor mondom: ezt hívják úgy hogy "automatából jövő reakció" - ezt a jelenséget nálam sokkal okosabb emberek fejtették meg sajnos, pedig nagyon szeretnék én is "feltalálni" valamit. :) Visszatérve...úgy gondolom sokan érzik, amit én, vagy hasonlót, mert ez KÖNNYŰ! Az automatánkkal szembeszállni pedig nem az.
Mint mindenki, aki fejlődni szeretne, így én is, szeretnék ezen változtatni. Hát megteszem az első lépéseket.
Eddigi rövid életem során egyetlen olyan könyvet olvastam, ami igazán hatással volt rám. Ez pedig Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása című könyv. Igen, a cím egy kissé szenzáció hajhász, de a tartalom valóban nagyon értékes. Az egyik szokás pontosan a tudatosság kialakításáról szól. Nem gondoltam, hogy valaha is ennyire hálás leszek bárkinek egy könyvajánlásért, de ezúton is köszönet érte.
Azért vannak helyzetek, amikor igenis szomorúnak lehet lenni, és vágyhatunk támogatásra, egy kis plusz szeretetre, kedves, együtt érző szavakra, biztatásra, ölelésre. Ez is átlendíthet minket az adott állapoton. De nem vágyhatunk mindig arra, hogy valaki vigasztaljon meg minket...
Olyan eset is előfordul, amikor szembe kell nézni a dolgokkal, ami nem biztos, hogy olyan örömteli - ebben az írásban nem arról beszélgetünk, hogy hogyan hessegessük el a problémáinkat és leplezzük jókedvvel. - de vigyázat, rá fogtok jönni, hogy a módszer alkalmas erre, de hosszú távon úgyis megütjük a bokánkat, ha sokáig ezt alkalmazzuk - gondolom.
Most ott tartunk, hogy sikeresen felismertük, hogy sz*r kedvünk van. Nincs körülöttünk senki, és jó ötletnek tűnhet sanyargatni magunkat egy kicsit, bekapcsolni a tv-t, összevissza zabálni mindenfélét, és közben bámulni valami borzalmas sorozatot az egyik csatornán.
A feladat adott, ki kell mozdítani magunkat ebből a negatív állapotból. Úgy gondolom, ha magunkon kipróbáljuk, később könnyebben fogadjuk be másoktól is a hasonló segítséget, és nem nézünk rájuk furán, ha viccelni próbálnak velünk, miközben mi épp "belehalunk a bánatunkba".
Pontos receptet nem tudok adni, hogy kinél mi lesz hatásos, pedig nagyon menő lenne, ha ezt meg tudnám mondani. Keressünk néhány eszközt, ami segíthet.
Például: szeretem a dalokat és szeretek énekelni - borzalmas hangom van, de tényleg. A zenét szeretem, az olyan számokat, amiknek tudom a szövegét vagy dúdolhatom, tehát már rongyosra hallgattam.
Erre az alkalomra nyilván nem pl. Tompos Kátya - Leperegnek az utolsó könnyek című száma lesz alkalmas, hibába szeretem, könyörtelenül továbbpörgetek Richard Marx klasszikusán is - hogy kerültek ezek egyáltalán a playlistemre?! Inkább, olyan számokat választok, amikről tudom, hogy mindenképp pozitívan hatnak rám. Esetleg megnevettetnek valami miatt. Már csak a lista olvasásától is mosolyra húzódik a szám. :)
És még hosszasan sorolhatnám...
Hogy másik módszert is említsek: az írás. Rendszerezi a gondolataimat, feladatot ad, és közben azon jár az eszem, talán lesz valaki, aki hasznosnak érzi a soraimat. Tehát a pozitív gondolatok is sokat segítenek.
Hogyan mozdítsuk ki magunkat egy negatív állapotból?
1. Ismerd fel, hogy "helyzet" van. / Vagy hidd el annak, aki felismeri és felnyitja a szemed.
2. Azonosítsd az automata reakciódat.
3. Akarj változtatni.
4. Keress eszközöket és használd azokat.
5. Kezd elölről, tehát gyakorold :)
Az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorúak legyünk.
Eat | Smile | Live
