A mentás borsófőzelékkel egy vegetáriánus ebédrendelős cég menüsorán találkoztam először, és annyira megtetszett, hogy rögtön ki is kellett próbálnom. Nos, nem okozott csalódást, szerintem zseniálisan finom, és az ötlet is szuper. Azóta egyre többször látok elsőre furcsának ható ízpárosításokat receptekben, és most már én is szívesen kísérletezgetem. Mivel a héten felütötte fejét a kánikula, ezért a kifejezetten könnyű, zöldségben gazdag ételeket kívánom. (Ez nem is rossz deal, még az alaknak is jót tehet.) Amit még igazán szeretek ebben az elkészítési módban, hogy nem szükséges hozzá rántás, ezért elkerülhető az a lisztes fehér massza, amivel sok étkezdében előszeretettel tálalják a főzeléket.

Recept: (3-4 főre)

Tegnap kisebb kudarcot vallottam. Két különböző ételt is sütöttem, és bevallom, nem a süti miatt voltam izgatottabb. Az eredmény azonban nem olyan lett, amilyennek szerettem volna, ezért végül az ennek szánt poszt egyelőre elmarad. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig a legtöbb finomság úgy került az asztalra, ahogy azt elképzeltem, ezért nem is fogok panaszkodni, hanem addig sütöm a főfogásnak szánt húsgombócokat, amíg olyanok nem lesznek, hogy büszkén prezentálhatom nektek a receptet.

Addig is álljon itt egy pofonegyszerű, ámde finomságában annál lenyűgözőbb muffin. Külön megtisztelő, hogy a facebookon közzétett kép láttán kértétek a receptet!

Recept: (12 darabhoz)